A potenciazavarok orvoslásának problémája régóta foglalkoztatja az orvosokat. Először 1668-ban írta le egy anatómus - De Graaf­a pénisz erekciójához elengedhetetlen vérkeringést. 1902-ben már több száz olyan műtétről számoltak be, melyet az ún. tónustalan potencia miatt végeztek. Igaz, ebben az időben az érzékeny, objektív vizsgáló­módszerek hiánya miatt még nem mindig megfelelő indikáció alapján történtek a műtétek, ezért az eredmények rosszak voltak, így a módszer feledésbe merült.

Ezt követően Freud - munkásságával - a potenciazavarok vizsgálatát és gyógyítását a pszichológusok "kezébe adta". Csak az utóbbi évtizedekben alakultak ki azok a pillanatnyilag csalhatatlannak ismert vizsgáló­módszerek, melyekkel pontosan tisztázható a kór oka és megtervezhető a gyógyítás.

Sajnos még az újabb egyetemi tankönyvek is a férfi szexuális zavarai címszó alatt, röviden foglalkoznak a problémával.

Hazai felmérés hiányában következzék néhány külföldi adat.

Németországban három­ és hétmillió között változik az ismert, átmeneti vagy tartós potenciazavarral küzdő férfiak száma.

Egy másik felmérés szerint, Hamburgban az utóbbi tíz év alatt napi 1000-3000 férfi keresi fel orvosát különféle potenciazavarok miatt - igaz, ebben a számban a visszatérő betegek is benne foglaltatnak.

A szakma jeles prágai képviselője szerint kétszer annyi férfi szenved ettől a betegségtől, mint amennyi a szívkoszorúér-elégtelenséggel bajlódó beteg. (Férfiak és nők együttesen!)

A leghitelesebbnek tartott bostoni felmérés szerint az életkorral egyenes arányban növekszik a potenciazavarral küzdők száma. Méghozzá úgy, hogy a 40-70 éves férfiak 52 százaléka küzd a bajjal. A 40 évesek között az arány 39, az 50 évesek­nél 48, a 60 éveseknél 61, míg a 70 éveseknél 69 százalék.

(Forrás: szexualitas.hu)