A tantrikák a szexus elválaszthatatlan részének tekintették a szeretők közötti őszinte és tartalmas kommunikációt. Nem véletlenül: a kommunikáció olyasfajta lelki közösséget alakít ki, amelyben mindkét ember feloldódhat, miközben mindkettő biztonságban érezheti magát. Jól kommunikálni azonban egyáltalán nem könnyű, hiszen két alapvetően különböző létezőnek, a férfinak és a nőnek kell közös nevezőre jutnia. Máshogy fejezik ki érzéseiket, illetve más és más módon reagálnak az őket érő ingerekre, ami már önmagában is számos félreértésre adhat okot. Az efféle zavarokat megelőzendő, illetve feloldandó érdemes alkalmazni a tantrikák ajánlásait.

Egymás szemébe nézve

Időről időre nézzünk néhány percig a partnerünkkel egymás szemébe, anélkül, hogy beszélnénk vagy bármiféle aktivitást tennénk. Ez a fajta nézés fokozott működésre készteti a jobb agyféltekét, ami az érzelmekért - adott esetben a szeretetért, a szerelemért - "felelős".

Merjünk sebezhetőnek mutatkozni!

Merjünk elsőként megnyílni a másik ember előtt! Ez első hallásra valószínűleg ijesztőnek tűnik: ha megnyílunk, kiadjuk magunkat, és ezzel sebezhetővé válunk. (Ez a félelem a gyerekkori - óhatatlan - kiszolgáltatottságunkban, illetve a későbbi negatív tapasztalatainkban gyökerezik.) A kockázat vállalása azonban magában hordozza a fejlődés lehetőségét, hiszen partnerünk így tükröt mutathat nekünk - aminek segítségével megtehetjük az első lépést a gyógyulás felé. A megnyílás természetesen nem azt jelenti, hogy a másik embertől várjuk a probléma megoldását!

"Te" helyett: "én"

Ha bánt minket valami, vagy megoldást keresünk egy problémára, egyes szám második személy helyett egyes szám első személyben fejezzük ki magunkat. Ne azt mondjuk, hogy partnerünk ilyen vagy olyan, ezt vagy azt teszi, hanem arról beszéljünk, mi miként éljük meg az adott helyzetet. (Egy triviális példánál maradva: a "Már megint nem pakoltál el magad után" helyett mondjuk azt: "Rosszul esett, hogy rendetlenség várt itthon".) Ily módon egyfelől elejét vesszük a hibáztatásnak, másfelől érzelmeink, érzéseink feltárásával kitárulkozunk, felvállalva és megmutatva sebezhetőségünket.

Szerelmi adok-kapok

Mindig azt kapjuk vissza, amit "kifelé" - adott esetben a társunk felé - közvetítünk. Ha a másik ember szeretetére vágyunk, először nekünk magunknak kell szeretetté válnunk. Ha valami feldühített minket, lehetőség szerint várjuk meg, hogy indulataink elcsituljanak, mielőtt partnerünkhöz szólnánk (különösen akkor, ha egy kényes témát szeretnénk felhozni). Végső esetben akár egy párnán is levezethetjük a dühünket.

Az érzékenység fokozása

Fedezzük fel környezetünkben azokat a lehetőségeket, melyek által fokozhatjuk érzékenységünket. Tegyük élesebbé érzékeinket, azaz nagyobb tudatossággal lássunk, halljunk, ízleljünk, szagoljunk és tapintsunk. Figyelmünket igyekezzünk minél többször a légzésünkre irányítani - érezzük át, tapasztaljuk meg, hogy minden belégzéssel pozitív energiák árasztják el testünket, kilégzéssel pedig távozik belőlünk minden, ami a boldog, kiteljesedett élet akadályát jelentheti. Mozogjunk minél többet, lehetőleg a szabadban - fontos azonban, hogy olyan mozgásformát válasszunk, ami örömet jelent számunkra. Ne csak a párunk, hanem a körülöttünk lévők felé is nyilvánítsuk ki minél többször a szeretetünket - ne csak szavakkal vagy gesztusokkal, hanem érintéssel is.