Nyűgös a párod, és egyszerűen nem lehet hozzá szólni? A szorongásos zavar, illetve a vele szoros összefüggésben álló pánikbetegség nem játék. Amennyiben tehát visszatérő problémáról van szó, esetleg már meg is van az orvosi diagnózis, a következőket érdemes észben tartani.

Valós fizikai tünetei vannak

Összeszoruló mellkas, kalapáló szív, légszomj, zúgó fej és ködös tudat… ezek mind a szorongás kísérőjelenségei, s nagyon is igaziak.  „Olyan érzés, mintha a negatív energia szét akarná robbantani a testemet. Egyszerűen nem tudok nem foglalkozni vele” – fogalmazott egy fórumon az egyik érintett.  Amikor tehát a párod az említettek valamelyikére panaszkodik, esetleg az egész tünetegyüttest produkálja, még véletlenül se gondold, hogy csak túloz. Alighanem ő örülne a legjobban, ha nem lenne semmi baja!  Ezek a panaszok azonban külön-külön is annyira ijesztőek, hogy gyakran ördögi körbe sodorják az érintettet, hiszen minél rosszabbul van fizikailag, annál mélyebbre kerül lelkileg – és fordítva.

Beszűkül a tudatállapota

A szorongás a magyar nyelv páratlan kifejezőerejének iskolapéldája. Aki ugyanis ettől szenved, annak beszűkül a tudatállapota: „beszorulnak” a gondolatai egy egészen apró lyukba, ami tele van kétségbeeséssel és kilátástalansággal.  A szorongás gyakorlatilag teljesen felemészti az embert, így képtelenség bármi másra gondolni. Tudjuk, hogy különösen zavaró lehet a számodra, ha a párod emiatt szinte kommunikáció képtelenné válik, mert hiába mondasz neki bármit, valószínűleg ugyanazt a sírós-ideges választ fogod kapni. Hacsak nem vagy képzett pszichoterapeuta, ne akarj rajta tevőlegesen segíteni. Bőven elég, ha átöleled és kész!

Kezelhető, de nem „gyógyítható”

Szinte mindenki szokott időnként szorongani. De azoknál, akiknél ez krónikus betegséggé, tehát szorongásos zavarrá válik, jellemzően periodikusan, tehát hullámokban jelentkezik.  Az efféle mentális betegségek pszichoterápiával és szükség esetén gyógyszerrel kezelhetőek, ám a folyamat természete miatt nem lehet gyógyulásról beszélni – legfeljebb hosszas tünetmentességről. A kezelés kulcsmotívuma az olyan önsegítő technikák elsajátítása, amivel az egyén maga is elejét tudja venni a súlyosabb rohamoknak.  Ez tehát nem „női hiszti”, amit „helyre tesz néhány dilibogyó”.

Néha „szuperhőssé” teszi

A felfokozott idegállapotnak előnye is van. Mivel a szervezet „potyára” élesedett túlélési mechanizmusáról van szó, gyakran extra érzékenységet biztosít a környezeti tényezőkre, melyektől az érintett szinte „szuperhős” lesz.  A fenyegetettség érzete miatt finomodó látás, hallás vagy empátia korántsem ritka – de ne feledd, hogy mindez annyi negatívummal jár, amennyi az efféle előnyöket jócskán felülmúlja. Biztosan felfigyeltél már rá, hogy a szorongó párod néha számodra érzékelhetetlen zajokat hall. Ilyenkor ne gondolj a legrosszabbra, mert valószínűleg nem képzeleg, csak átmenetileg „denevérfüle” van.

Szeretne róla beszélni

Az ember alapvetően társas lény, így szeret a gondjairól beszélni. Még azok is megkönnyebbülnek egy-egy tartalmas diskurzustól, akik egyébként kifejezetten magányos farkasnak tartják magukat.  A szorongásos zavar azonban – a többi mentális problémával együtt – még mindig a társadalmi megbélyegzés veszélyét rejti magában. A kedvesed valószínűleg igen szűk körben osztja meg, hogy ilyen gondja van, mert fél, vajon mit gondolnak majd róla. Éppen ezért jó, ha te, aki talán a legközelebb állsz hozzá a világon, együttérzésedről és támogatásodról biztosítod.  Mindenképpen hallgasd meg, ha mondani akar valamit róla – még akkor is, ha nem tudsz rá érdemben reagálni, hiszen valószínűleg nem abban a reményben közli a dolgot, hogy a válaszoddal meggyógyítod. Csak legyél mellette, ez a fontos!

(Forrás:men.hu)