Több pszichológus szerint is van hasznos funkciója a veszekedéseknek egy párkapcsolatban, úgyhogy nem kell pánikba esni, ha ezt ti is megélitek néha. Viszont ilyenkor érdemes eltöprengened a következőkön: mit tehetsz azért, hogy pozitív eredménye legyen a „beszélgetésnek”? Lenne-e értelme annak, hogy pár percre mind a ketten lehiggadjatok? Íme néhány hasznos tipp, hogy ne repüljenek a tányérok.
Udvariasan kérj szünetet!
Noha ez egy „veszélyes” módszer, amit akár sértésként is értelmezhet a partnered, ésszel és tapintattal használva csodákat tehet. Ha a párod kiabálva kér számon rajtad valami – szerinted – igazságtalan dolgot, akkor közöld vele higgadtan, hogy mivel nem akarod megbántani valami dühös felelettel, ezért most félrevonulsz pár percre, hogy mind a ketten lehiggadjatok. Ha nem úgy vezeted fel az egészet, hogy „mivel egy hisztis dög vagy, ezért nem hallgatlak tovább, és lelépek”, akkor rövid idő múlva nyugodtan tudjátok folytatni a beszélgetést. Ne feledd: a lényeg, hogy ne borulj ki, és ne kezdj el te is kiabálni. Egyetlen nő sem akar olyan férfi mellett lenni, akit ő maga is ki tud hozni a sodrából – végső soron ez nem azt jelentené, hogy férfiként nem vagy képes megbirkózni egy konfliktussal?
Beszélj pozitívumokban!
Egy vitás helyzet kezelésében remek megoldás, ha nem a sérelmeidet emlegeted fel (azaz „ezt meg ezt tetted”, „ilyen meg ilyen vagy”, stb.), hanem az általad elvárt pozitív dolgokról beszélsz. Ez a másik kritizálása helyett valahogy így néz ki: „Én annak örülnék, ha ilyen és ilyen lennél”, vagy „én azt várom el, hogy a párom így és így viselkedjen”. Nem szükséges válogatott sértésekkel körbeírnod a párod múltbeli viselkedését – valószínűleg ő is tisztában van a hibáival. Ha meg akarod kímélni magatoknak a felesleges szidalmak ismételgetésétől, akkor koncentrálj a pozitív üzenetre!
Ügyelj a „panaszlistára!”
A legtöbb párkapcsolatban azért tartanak végeláthatatlan időn át a veszekedések, mert ha elhangzik egy „vád”, akkor a másik azonnal tagadni kezdi azt, és „ellentámadásba lendül”. Ilyenkor azért, hogy a saját önképét védje, a másik hibáit kezdi sorolni. Ha ezt így, feketén-fehéren látod leírva, akkor magad is könnyen megértheted, hogy ennek a viselkedésnek aztán nem sok értelme van… Ezért érdemes a következőkre ügyelned: ne kezdd az állításaidat a „te mindig”, „folyton”, „állandóan” szavakkal, vagy pedig úgy, hogy „bármit mondok”, „mondhatok akármit”, „mintha a falnak beszélnék”, stb. Bármilyen jól is esik általánosítani, a túlzásokon a párod csak fel fogja húzni magát, és arra fog jutni, hogy igazságtalanul kezeled őt.
Említsd meg a másik értékeit!
Sokat tud segíteni egy vitás helyzeten, ha nem a problémáiddal nyitod meg a társalgást. Rögtön más azt hallani egy „panaszlista” elején, hogy „én azt szeretem benned, hogy X és Y vagy, és éppen ezért lep meg, hogy legutóbb másképp viselkedtél”, mint azt, hogy „ezerszer megmondtam, és tessék, már megint hogy viselkedtél”. Ha dicsérettel kezded a társalgást, az nem csak a másik egóját cirógatja, de ki is kapcsolja a „védekező” gombot a másik fejében. Ekkor már nyugodtan, és objektívan fog meghallgatni téged, mert nem érzi úgy, hogy le akarod hordani.
Nyeld le a „frappáns” válaszokat!
Ha ügyesen bánsz a szavakkal, és jó vitapartnernek tartod magadat, akkor bizony gyakran érhet az a kísértés, hogy egy-egy „frappáns” vagy „odavágó” megjegyzéssel teremtsd le a párodat. Ilyenkor jusson eszedbe, ha engedsz a kísértésnek, akkor csak még több kárt okozol vele: ez ugyanis nem egy élő adásban közvetített televíziós vita, amit „meg kell nyerned,” hanem egy konfliktus a pároddal, akit szeretsz. Még ha nehéz is, meg kell próbálnod magadban tartani az „ütős” viszontválaszokat, és a pozitív lényegre kell koncentrálnod. Elkerülni a vitás helyzeteket nem mindig lehet, de ha már előállnak, akkor jó, ha van néhány trükk a tarsolyodban a gyors béküléshez. Nem kell, hogy jég folyjon az ereidben, viszont az sem szabad, hogy dagadó erekkel ordítsd le a párod fejét!
(Forrás: men.hu)
A cikket a www.mrpotencia.hu oldal tette közzé.
